Jelen blog nyilván szándékoltan igyekszik kerülni az afrikai labdarúgásról a magyar portálokon (is) túlságosan nagy arányban megjelenő bulvár jellegű témákat, ezúttal azonban egy kisebb eszmefuttatás erejéig kivételt teszünk egy sok szempontból tanulságos ügy kapcsán, melyre címünk azért meglehetősen túlozva utal.

Az Atalantában remek szezont futó Franck Kessié összesen 28 millió eurót érő átigazolásáról május végén egyezett meg a bergámói klub az AC Milannal, ám az elefántcsontparti válogatott május 30-i orvosi vizsgálatán problémák merültek fel, így a klub elhalasztotta a szerződéskötést a játékossal egy újabb teszt erejéig. A megbízhatónak tűnő források térdproblémákról írtak, de végül június 1-jén Kessié sikeresen átesett az újabb orvosi vizsgálaton, így 2-án alá is írta új szerződését az immár kínai tulajdonosok által irányított és ambiciózus álmokat dédelgető Milannal.

A meglehetősen hétköznapi történet azért kapott különösen nagy publicitást a világban, mert elterjedt, hogy a Milan igazából azt akarta volna ellenőrizni, hogy Kessié valóban húsz éves-e, ahogy azt a papírjai állítják, vagy jópár évvel idősebb ennél. Innen aztán pillanatok alatt széles körben elfogadott „ténnyé” vált és tartja magát az álláspont máig is, hogy ő az újabb afrikai labdarúgó, aki hazudik a koráról. A történet már ezen a ponton, az ártatlanság vélelmének megcsúfolásával is rendkívül aggályos és kifejezetten ingoványos területeket érint az európai labdarúgás sok szempontból elmaradott miliőjében, a szóban forgó sztorit azonban több tényező is meglehetősen beszédessé teszi.

1. Egyrészt a május 31-i hírek szinte teljes egészében egyetlen forrást neveznek meg információjuk eredeteként, mégpedig az Afrique Presse elnevezésű, alig három és fél éve létező dakari hírportált. Már önmagában érdekes kérdés, hogy miért vesz át európai oldalaknak ilyen széles köre egy anyagot egy afrikai forrástól, amikor sokkal megalapozottabb történetek és sokkal hitelesebb lapok esetében fittyet sem hánynak a kontinens sajtójára, az pedig különösen sokatmondó, hogy mindeközben figyelmen kívül hagyják azt a kérdést, hogy miért rendelkezne egy szenegáli médium belső, más irányba ki nem szivárgó információkkal az AC Milan háza tájáról.
   Mindezek ellenére Magyarországon (és nyilván a világ számos más táján) egyes hírek már csak meg nem nevezett „olasz portáloknak” tulajdonítják az információt, vagy szélsőséges esetben egyenesen a Milan állásfoglalásaként nevezik meg (természetesen forrásmegjelölés nélkül).
   
   
2. Az egész ügy hátterében egyébként annyi áll, hogy az Afrique Presse a 2013-as U17-es világbajnokság nyolcaddöntője utáni esetet veszi elő, amikor az Elefántcsontparttól vereséget szenvedő marokkói utánpótlásválogatott vezetői hogy, hogy nem csalással vádolták meg az ellenfél egyik legjobb játékosát, noha semmiféle bizonyítékot nem tudtak felmutatni vádjaikra. A FIFA egyébként elutasította a reklamációt, hiszen épp a túlkoros labdarúgók szerepeltetésének megakadályozása érdekében vezette be 2009-ben minden U17-es tornája előtt a nevezett játékosok MRI alapú életkor-viszgálatát, így aztán Kessiének is át kellett esnie ezen a próbán. Sőt, mivel az eltiltások kiküszöbölése érdekében a nemzeti szövetségek és az Afrikai Labdarúgó Szövetség is tart ilyen vizsgálatokat, Kessié bizonyosan több ilyen teszten is átesett. A 2013-as U17-es Afrika-kupán egyébként három elefántcsontparti labdarúgó végül ilyen teszten mért eredményei miatt nem vehetett részt a tornán, Kessié azonban nem volt közöttük. (Azt is meg kell jegyeznünk, hogy az esetek hátterében nem feltétlen szándékos csalási kísérlet áll, hanem Afrika nagy részén valóban előfordul, hogy a precíz anyakönyvezés hiányában a labdarúgók maguk sem ismerik pontos születési idejüket).
   Később egyébként a felhajtást a témában két nap alatt öt „cikkel” meglovagoló Afrique Presse előszedett egy screenshotot az Elefántcsontparti Labdarúgó Szövetség (FIF) honlapjáról is, ahol Kessié még csatárként szerepel, számos adat hiányzik az adatlapjáról, születési dátumként pedig az 1991.01.01-es dátum található. Akinek esetleg ezen számsor alapján nem lenne rögtön nyilvánvaló, hogy adatrögzítési hiányosságról van szó (tíz játékosból nyolc esetében ez a számsor szerepelt születési dátumként), az akár most is megtekintheti a FIF honlapját és eldöntheti maga, mennyire ítéli alaposnak a működését.
   
   
3. Az Afrique Presse és az információit átvevő portálok tehát azt állítják, hogy a Milan azért késlelkedett a szerződés megkötésével, mert újabb orvosi vizsgálatokkal akarta igazolni a kiszemelt játékos életkorát. A probléma azonban éppen az, hogy pillanatnyilag nem létezik olyan elfogadott módszer, mellyel megbízhatóan ellenőrizni lehetne egy felnőtt életkorát, nem véletlen, hogy az említett MRI alapú vizsgálatokat is csak 17 éves korig használja a FIFA, ennél idősebbek esetében ugyanis már drasztikusan csökken a módszer megbízhatósága, de egyébként még addig sem teljesen biztos.
   
   
4. Végezetül érdemes tisztázni még egyszer az ügy végkimenetelét, hiszen a második orvosi teszt után az AC Milan változatlan kondíciókkal szerződtette Kessiét, azt pedig igencsak nehéz elképzelni, hogy ha nem normál egészségügyi ellenőrzésről lett volna szó, hanem valamilyen rejtélyes orvosi csodavizsgálat állapította volna meg, hogy az elefántcsontparti valóban idősebb az ismert koránál, akkor a klub ne állt volna el az üzlettől valamilyen indokkal vagy legalább ne módosította volna a feltételeket. Mivel ez nem történt meg, így ha mégis valamiféle életkor-vizsgálatról lett volna szó, akkor az ezek szerint igazolta volna, hogy Kessié 20 éves.

Az eddigiek alapján egyébként még mindig érdektelen lenne az egész történet, a legmegdöbbentőbb azonban az, hogy mindezek után a normál esetben szóra sem érdemes intermezzo olyan visszhangokat váltott ki, mely következményeként többen váltig állítják ma is, hogy Kessié egy újabb ékes példája annak, hogy az afrikai játékosok rendszeresen csalnak az életkorukkal. A jelenség súlyát az adja meg igazán, hogy mindez nem csak a fórumok névtelen hosszászolóinak körében történik meg, hanem a jelen sorok írója által egyébként kifejezetten kedvelt két labdarúgó-podcast eheti felvételeiben is terítékre kerül, és szakmájukban tisztességes tekintélynek örvendő újságírók, kommentátorok is kompetenciáikat bőven meghaladva, gyakorlatilag bulvárszintre süllyednek egy ilyen kérdésben, még ha csak ebben a félig formális műfajban is. A két említett podcast közül a komolyabb múltra visszatekintő és talán nagyobb népszerűségnek is örvendő Teljes Terjedelemben egyébként korábban is hallhattunk már hasonlóan aggályos megjegyzéseket, ezredszerre is viccesnek szánt összekacsintásokat, ezúttal pedig az is elhangzik, hogy

„[Kessiéről] megállapította a Milan Lab, amikor az átigazolás előtt átvizsgálták őt, hogy azért az nem teljesen igaz, az a húsz éves életkor nála, de hát ez mondjuk látszik is szerintem a felépítésén, a játékán, nagyon sok mindenen”.

Anélkül, hogy a munkájában rendszerint alaposan felkészült kommentátor antropológiai ismereteit kétségbe akarnánk vonni (különös tekintettel az afrikai népeknek a kaukazoidoktól eltérő egyedfejlődési jellegzetességeire), azt meg kell említenünk, hogy nyilván maga is számos olyan sportolót fel tudna sorolni akárcsak a labdarúgás nemzetközi élvonalából, akinek „felépítése, játéka vagy sok mindene” már fiatalon eltért kortársaiétól.

(A fenti összeállításba Wayne Rooney-ról sajnos egy rossz fotó került be, ugyanis az egy 2015-ös emlékmérkőzésen készült, amikor Everton mezt viselt, így addigra már a 30. évéhez közeledett. Elnézést a hibáért!)

A kijelentés jelentősége azonban nem is ez, az említett személyek kilététől is el kell vonatkoztatnuk, hiszen rajtuk kívül ugyanúgy érint a dolog szurkolókat, edzőket egyaránt és még csak nem is az a leglényegesebb kérdés ebben a történetben, hogy Franck Kessié húsz éves-e. A jelenség azt mutatja meg inkább, hogy egy tehetséges afrikai labdarúgó feltűnésekor (legyen húsz vagy akár huszonöt éves) az európai futballszurkolók legszélesebb köre láthatóan berzenkedik annak elfogadásától és a lehető legapróbb, komoly megalapozottságot nélkülöző jelre hajlamos azonnal csalást kiáltani, ezzel kerülve a szimpla elismerés szükségességét. Egy másik példát ide citálva, lehetséges, hogy Samuel Eto’o is öt évvel idősebb a dokumentált életkoránál, ahogy az egy szintén nevetséges históriából fakadóan elterjedt pár éve, ez esetben azonban azért kellene kalapot emelnünk, mert 41 évesen felfoghatatlan módon képes 18 gólt szerezni az Európa tizedik legerősebb bajnokságának számító török élvonalban. Az e fajta elismerés azonban nyilván nem is merül fel az afrikai labdarúgók esetében szinte kizárólag cinizmusra specializálódott médiumokban.

A Kessié körül kialakuló helyzet egy újabb példa, mennyire nem a tényszerű tájékoztatást igényli labdarúgó témákban az európai olvasó, hanem mintegy posztkolonialista fensőbbségtudatának megerősítése érdekében szomjaz minden olyan hírt, mely más kontinensek értékeit csorbíthatja. A labdarúgás és az azt körülvevő miliő amúgy is egy nagyon speciális közeg, számos tanulmány kimutatta már, mekkora szerepet játszik a társadalom egészében amúgy talán már visszafogottabb faji megkülönböztetések konzerválásában. Mivel Magyarországon viszonylag kis számú afrikai közösség él, nyilván kevésbé érzékeny is a magyar közönség a kérdésre, így szabadabban születhetnek olyan vadhajtások is, melyek például az Eurosporton a 2015-ös Afrika-kupa alatt a mégiscsak szép emlékű magyar nyelvű közvetítésekben is előfordultak, és melyek után például Franciaországban vagy az Egyesült Államokban a kommentátorok alighanem azonnal elveszítették volna az állásukat. De az írott sajtóban is láttunk már a 2014-es VB alatt szinte korlátlanul terjedő fals információkat, melyek az amúgy is hányattatott afrikai labdarúgás körülményeit színezték tovább a legkisebb kontroll nélkül.

A jelenség hátterében feltehetően az áll, hogy az utóbbi évtizedekben az afrikai labdarúgók száma ugrásszerűen megnőtt az európai bajnokságokban, és míg korábban egy-egy tehetséget a felfedezés lelkes örömével fogadott a közönség, mára a közeg egyre kevésbé lett befogadó. A játékosok megítélésében ráadásul egyfajta marketingérték is egyre nagyobb szerepet játszik a mai labdarúgásban, így lehet a francia válogatottat, ezzel a francia közönséget, a francia vásárlóerőt képviselő Paul Pogba a világ legdrágább játékosa, miközben ha esetleg bátyjához hasonlóan a guineai válogatottat válaszotta volna annak idején, ma aligha lenne ilyen magas az ázsiója. Mindezen körülmények figyelembe vételével különösen nagy teljesítménynek számítanak az olyan esetek, amikor Sadio Mané a Premier Leaugue-ben a BL-helyekért harcoló Liverpool alapembere lehet, vagy Naby Keita a Bundesliga második helyére berobbanó RB Leipzigé, és talán némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy ezen apró sikerek felérnek akár Drogba, akár a már említett Eto’o sokkal látványosabb és fényesebb eredményeihez egy jelentősen kedvezőbb közegben. Persze egy afrikai labdarúgó számára a társaiknál jóval nehezebb körülmények közül indulva, jóval nagyobb kihívásokkal szembesülve voltaképpen fényes sikersztorinak számít minden olyan eset is, mint Cheik N’Doyéjé például, aki 28 éves korára juthatott fel a francia élvonalba az Angers színeiben és vesz részt azóta is csapatkapitányként a bennmaradás kivívásában.

Számos afrikai játékos felszólalt már az európai labdarúgásban tapasztalt, más területeken már igencsak idejétmúltnak tekinthető diszkrimináció ellen. Hogy csak az élbajnokságok legutóbbi szezonjából szemezgessünk, Olaszországban a Muntari-eset kapcsán semmiféle szankciót nem rótt ki a szövetség a Cagliarira szurkolói rasszista megnyilvánulásai miatt, sőt, csak nagyobb nemzetközi felzúdulás hatására törölték a kétségbeesett reklamációjáért második sárga lapját megkapó játékos eltiltását. Tudjuk azt is, hogy a legfejlettebbnek számító nyugat-európai labdarúgást elhagyó Asamoah Gyan, Gervinho vagy legutóbb Christian Bassogog döntésében is jelentős szerepet játszott, hogy megelégelték a nyelvét rajtuk különös élvezettel köszörülő sajtó túlkapásait.

Tudjuk, hogy voltak már az életkorukat meghamisító játékosok a labdarúgás világában nem csak Afrikában, hanem a világ minden tájáról is. Lehet persze, hogy Franck Kessié kijátszotta valamilyen módon az MRI vizsgálatokat és valóban elmúlt huszonöt éves, de az is lehet, hogy nem. Márpedig jelenleg semmiféle megalapozott (sem megalapozatlan) bizonyíték nem áll rendelkezésünkre ennek megcáfolására, így ami jelenleg vele és számos más afrikai labdarúgóval is történik, az inkább hasonlít a középkori boszorkányüldözésekre, mint a labdarúgást jól ismerő szakértők jogos gyanakvására. Egy azonban bizonyos, a most kapott billogott Kessié is viselni fogja egész pályafutása során, bármikor újra meghurcolhatják érte és arra is igencsak jó az esély, hogy őt fogják a legkönnyebben megtalálni, ha rosszul megy a csapatának.