Az Afrika-kupa csapatai - A-csoport

2017. január 08. - Legris

A január 14-én rajtoló Afrikai Nemzetek Kupájára való hangolódás jegyében korábban foglalkoztunk már a torna történetével, lebonyolításával és helyszínével, most pedig rátérünk a résztvevő csapatok bemutatására. Körutunkat az A-csoport tagjaival kezdjük, ahol a rendező Gabon mellett a négy győzelmével az örökranglista harmadik helyén álló, de szinte szokásához híven belső problémákkal küzdő Kamerun, a négy éve a döntőig menetelő, most azonban új szövetségi kapitánnyal próbálkozó Burkina Faso és az idei Afrika-kupa egyetlen újonca, Bissau-Guinea kaptak még helyet.

(a játékosok csapatképen való azonosításához a következő rövidítéseket használjuk: e=első sor, á=álló sor, b=balról, j=jobbról, 1=első, 2=második, 3=harmadik, k=középen)

Becenév: párducok (panthères)
Legjobb ANK-eredmények: 2-szer negyeddöntős (1996, 2012)

Szövetségi kapitány: José Antonio Camacho (spanyol)

A 2004-ben a Porto csapatkapitányaként BL-győztes Jorge Costa legutóbb csak a csoportkörig tudta elvezetni a párducokat, majd a VB-selejtezők során is sok kritika érte, a gaboni válogatott a FIFA világranglistáján is visszacsúszott a 65-ről a 110. Az utolsó cseppet a pohárban az jelentette, hogy a portugál kapitány nem jelent meg személyesen a torna csoportjainak sorsolási ceremóniáján, így a gaboni szövetség alig két hónappal a hazai rendezésű Afrika-kupa kezdete elbocsátotta. A helyét végül a spanyol José Antonio Camacho vette át, aki a 2002-es VB-n a spanyol válogatottat is irányította, de megfordult a Real Madrid és a Benfica kispadján is. Legutóbb a kínai válogatottat irányította nem túl sok sikerrel, ám 2013 óta nem dolgozott a futballban, az afrikai viszonyokat pedig egyáltalán nem ismeri, összesen 43 napja van megismerkedni új csapatával és kellőképpen felkészíteni a párducokat, hogy megfelelhessenek az igencsak nagy elvárásoknak.

Út a tornára

Rendező országként Gabon válogatottjának ezúttal nem kellett selejtezőt játszania a 2017-es Afrika-kupán való részvételhez, közben azonban zajlottak már a 2018-as VB selejtezői is. Az egyenes kieséses selejtezőkörben Mozambik ellen igencsak megizzadt a csapat és végül csak büntetőkkel jutott be a csoportkörbe, ahol az első két fordulóban Marokkó ellen hazai pályán, majd Mali ellen idegenben is gól nélküli döntetlent játszottak még Jorge Costa irányításával, a favoritnak számító Elefántcsontpart pedig még csak a folytatásban következik. Nincs tehát túl jó formában a gaboni gárda, pedig a közönség és a rendezés miatt is zavaros helyzetbe kerülő politikai vezetés kiugró szereplést vár a párducoktól, ez persze egy történelmi négy közé jutás már akár beteljesítené a nem túl acélos keret számára.

A csapat

Afrikai viszonylatban nem számít rossznak a gaboniak kapusa, a veterán Didier Ovono (áb2), aki tavaly remek szezont futott a belga élvonalban az Oostendével, idén azonban a válogatott Proto érkezésével a kispadra szorult klubjában és csak vetélytársa sérülése miatt került újra a kapuba, így nehéz megjósolni, milyen formában érkezik az Afrika-kupára. Pedig alighanem szükség lesz a magabiztos teljesítményére, a védelem ugyanis nem erőssége a gaboni válogatottnak. Középen az angol másodosztályban kínlódó Cardiff hátvédje, Écuélé Manga és Musavu-King gyengébb formája és mellőzése miatt a francia másodosztályban légióskodó Appindangoye (áb3) játszanak leginkább, a széleken pedig a szintén a Ligue 2-ből beválogatott Obiang (ek) és a szezon elején a török ligába igazoló Biyogo Poko (áb1). A középpályáról két ifjoncot, a Juventus-ban is egyre több lehetőséget kapó Mario Leminát (áj2) és a francia után már az angol élvonalban is nyomot hagyó Didier Ndongot (eb1) mindenképpen érdemes kiemelni, bár nem tudhatjuk pontosan, Camacho milyen szerkezetet választ majd a csapat játékához. A támadósorban viszont a 2015-ös év legjobb afrikai labdarúgójának megválaszott Aubameyang (áj1) mellett a Kínában játszó Malik Evouna (ej1) voltaképpen minőségi csatárduót alkotnak, mely elméletileg a keret legnagyobb erőssége lehet.

Kapusok: Didier Ovono (Oostende), Yves Stéphane Bitséki (CF Mounana), Anthony Mfa Mezui (klub nélkül)
Védők: Lloyd Palun (Red Star), André Biyogo Poko (Karabükspor), Aaron Appindangoye (Laval), Franck Perrin Obambou (Stade Mandji), Bruno Ecuélé Manga (Cardiff), Yoann Wachter (Sedan), Johann Serge Obiang (Troyes), Benjamin Zé Ondo (Mosta FC)
Középpályások: Junior Serge Martinsson Ngouali (IF Brommapojkarna), Levy Clément Madinda (Tarragona), Guélor Kanga Kaku (Crvena Zvezda), Merlin Tandjigora (Meixian Hakka), Didier Ibrahim Ndong (Sunderland), Samson Mbingui (Raja Casablanca), Mario Lemina (Juventus)
Támadók: Pierre-Emerick Aubameyang (Dortmund), Malick Evouna (Tianjin Teda), Denis Athanase Bouanga (Tours), Serge Aboue Angoue (Uniao Leiria), Cédric Ondo Biyoghe (CF Mounana)

A csapat sztárja: Pierre-Emerick Aubameyang

Az egykori Milan nevelés pályafutása nagy részét Franciaországban töltötte és bár édesapja még hátvéd volt a gaboni válogatottban, ő támadóként már 19 évesen 8 góllal tette le a névjegyét a francia másodosztályban a Dijon színeiben, majd a Lille és a Monaco után a Saint-Étienne mezében két év alatt 39 gólt és 27 gólpasszt jegyzett, így a Dortmund 13 millió euróért megvásárolta játékjogát 2013 nyarán. Bajnoki címet ugyan nem sikerült szereznie csapatával a Bayern által uralt Bundesligában, de az előző szezonban 39 gólt szerzett, a liga legjobbjának és a 2015-ös év legjobb afrikai labdarúgójának is megválasztották. A 2016/17-es szezonban is 16 bajnoki találatnál tart már, amivel vezeti a góllövőlistát, de a BL-ben is 4-szer megzörgette már a hálót. A gaboni válogatottban már évek óta rajta van azonban a legnagyobb nyomás, aminek eddig nem igazán tudott megfelelni. A 27 éves csapatkapitány 2016-ban egyetlen gólt szerzett a párducok között, de az Afrika-kupán mindenki azt várja tőle, hogy az előző torna egy gólos teljesítményét és a csoportkörben való kiesést most feledtetni tudja egy sztárhoz méltó produkcióval.

Becenév: csődörök (étalons)
Legjobb ANK-eredmények: 1-szer döntős (2013), 1-szer negyedik (1998)

Szövetségi kapitány: Paulo Duarte (portugál)

A történelmi ezüstérem sikerkovácsának, a 2015-ös gyengébben sikerült Afrika-kupa után Jordániába távozó belga Paul Putnak az utódjául a burkina fasói szövetség előbb Gernot Rohrt választotta, ám miután ő egy hónap után távozott, végül egy régi ismerős, a csődöröket 2008 és 2012 között már irányító Paulo Duarte érkezett. A korábban az Uniao Leiriával viszonylag sikeres portugál szakember azóta négy hónap erejéig megfordult a gaboni kispadon is, majd fél évig a tunéziai CS Sfaxien vezetőedzője is volt. Amint a kontraktusai időtartamából is látszik, különösebben jó eredményeket sehol sem produkált, de voltaképpen a mostani burkinai tevékenysége eddig nem tekinthető kudarcnak, hat meccsen maradt veretlen, a 2017-es Afrika-kupa A-csoportjából való továbbjutás viszont nagy bravúr lehetne tőle és tanítványaitól.

Út a tornára

Nem ment simán a kvalifikáció kivívása a csődörök számára, pedig első ránézésre egyszerű selejtezőcsoportba került a csapat. A Botswanában elszenvedett vereség után érkezett Paulo Duarte a kispadra, vele pedig sikerült legyőzni Ugandát hazai pályán 1-0-ra, majd idegenben egy gól nélküli döntetlen és a Comore-szigetek nehézkes 1-0-s legyűrése azt jelentette, hogy az utolsó körben a botswanai zebrák ellen egy győzelem elég lehet az ország zsinórban ötödik ANK-részvételéhez. A meccsen aztán volt elképesztő trópusi vihar, három piros lap és egy 99. percben szerzett győztes találat, miután a burkinai szurkolók valóságos népünnepélyt rendeztek. Mindeközben egyébként némi meglepetésre a VB-selejtező csoportját is vezeti két forduló után szerzett négy pontjával a csapat, így az ellenfeleknek biztos nem lesz egyszerű dolga velük az Afrika-kupán sem.

A csapat

A legnehezebb helyzetben a kapusposzton lesz Burkina Faso, hiszen a veterán Daouda Diakité súlyos sérülést szenvedett kongói klubcsapatában, azóta pedig az elefántcsontparti ASEC Abidjannal idén az afrikai BL-ben a legtöbb védést bemutató, ám még csak alig 20 esztendős Kouakou Koffi (áb1) lehet a válogatott első számú portása. A védelem tengelyében a Lyonból Spanyolországba szerződő Bakary Koné (áj2) és a Marokkóban légióskodó Issoufou Dayo szerepelnek, a balhátvéd az egyiptomi Smouha játékosa, Patrick Malo, a jobbhátvéd pedig a védelem talán legjobb formában lévő tagja, a Toulouse-ban alapember Steeve Yago (ej2). A középpályáról kidőlt sérülés miatt az ifjú tehetség Aziz Kaboré (Valenciennes), de névrokona, a csapatkapitány Charles Kaboré (áj1) mellett Adama Guira és a Portugáliában profiskodó Bouba is szerepelt már szűrőként a selejtezőkben és most először szerepel a keretben az elefántcsontparti születésű, ám burkinai származású Blati Touré is, aki a Spanyol- és Franciaországban töltött évek után Ciprusra tette át a székhelyét és 22 évesen a (nem túl patinás) liga legjobb középpályásai között tartják számon. A csapat támadó szekciójában továbbra is ott a Bundesligát és a Ligue 1-t is megjárt Pitroipa (ek), aki már az Emirátusokban kergeti őrületbe cseleivel a védőket, az egyaránt török klubokban szereplő Abdou Razak Traoré (eb1), Nakoulma (ej1) és az egykor szebb napokat is megélt Alain Traoré (eb2), no meg utóbbi öccse, a Chelsea-ből most épp Amszterdamba kölcsönadott Betrand Traoré (áj3). A keretben tehát nincsenek kiemelkedő játékosok, két hazai ligában szereplő játékos mellett, két-két marokkói, egyiptomi és elefántcsontparti légiós is szerepel a 23 játékos között, az egység azonban a csődörök erőssége is lehet.

Kapusok: Germain Sanou (Beauvais), Hervé Kouakou Koffi (ASEC Mimosas), Aboubacar Sawadogo (Kadiogo)
Védők: Bakary Koné (Málaga), Steeve Yago (Toulouse), Issoufou Dayo (Renaissance Berkane), Patrick Malo (Smouha), Yacouba Coulibaly (RC Bobo Dioulasso), Issouf Paro (Santos FC Cape Town), Ernest Congo (IZK Khémisset)
Középpályások: Charles Kaboré (Krasznodar), Alain Traoré (Kayserispor), Abdou Razak Traoré (Konyaspor), Adama Guira (Lens), Bakary Bouba Saré (Moreirense), Issoumaila Lingane (Hapoel Ashkelon), Blati Touré (AC Omonia)
Támadók: Jonathan Pitroipa (Al-Nasr), Aristide Bancé (ASEC Mimosas), Préjuce Nakoulma (Kayserispor), Betrand Traoré (Ajax), Jonathan Zongo (Almería), Banou Diawara (Smouha), Cyrille Bayala (Sheriff Tiraspol)

A csapat sztárja: Betrand Traoré

Korábban leginkább „Alain Traoré öccsének” aposztrofáltuk a még mindig csak 21 esztendős Betrand Traorét, mivel azonban bátyja pályafutását több súlyos sérülés visszavetette, mára a válogatottban már négy éve szereplő ifjabbik fivér lett a burkinai futball első számú reménysége. A testvérek pályafutása egyébként nem véletlen, ugyanis nem csak édesapjuk, Isaï Traoré volt burkinai válogatott játékos, hanem édesanyjuk Aminata Traoré is tagja volt a női válogatottnak. A labdarúgópár kisebbik fiúgyermeke az Auxerre-től került még ifikorában némi viszontagságok után a Chelsea kötelékébe, de gyorsan a kölcsönadott játékosok hálózatának része lett. A Vitesse-ben töltött második évében már 18 gólt szerzett és 7 gólpasszt adott, így az előző szezont az anyaegyesületnél töltötte, ám nem sok bizalmat kapott Mourinhótól, mindössze tíz bajnokin lépett pályára, csak négyszer kezdőként, ez pedig 2 PL-gólra volt neki elég. Így idén aztán újra Hollandiába került kölcsönbe, ahol alapembernek számít az Ajaxban és már 5 gólt és 4 gólpasszt jegyzett az Eredivisie-ben és az EL-ben játszott meccsein. Igaz, mindeközben a 2016-os évben egyszer sem sikerült válogatott mezben betalálnia, de ennek orvoslására mi lehetne jobb alkalom, mint a kontinensbajnokság?

Becenév: szelídíthetetlen oroszlánok (lions indomptables)
Legjobb ANK-eredmények: 4-szer bajnok (1984, 1988, 2000, 2002), 2-szer döntős (1986, 2008), 1-szer bronzérmes (1972), 1-szer negyedik (1992), 4-szer negyeddöntős (1998, 2004, 2006, 2010)

Szövetségi kapitány: Hugo Broos (belga)

Elég halovány időszakot töltött Volker Finke a kameruni válogatott élén, így nem keltett nagy meglepetést, hogy lejáró szerződését a korábban a német szakembert a kispadra lobbizó Puma szándéka ellenére a szövetség nem hosszabbította meg, hanem 2016 elején új szövetségi kapitány után nézett. Több Afrikában ismertebb név felmerülése ellenére végül arra a Hugo Broos-ra esett a választás, aki korábban nyert három belga bajnoki címet az FC Bruges és az Anderlecht vezetőedzőjeként, az utóbbi időben azonban a görög, a török, majd az algériai bajnokságban már messziről elkerülték a sikerek, így voltaképpen meglepetésnek tekinthető a kameruni kinevezése. Eddig azonban úgy tűnik, hogy sikerült a nem éppen a legjobb passzban lévő szelídíthetetlen oroszlánokból viszonylag egységes csapatot kovácsolnia, bár az kérdéses, hogy ez mire lesz majd elég az Afrika-kupán.

Út a tornára

Afrika egyik legeredményesebb válogatottja az elmúlt négy tornán nem került a legjobb négy közé, sőt, ebből kétszer ki sem jutott a kontinensbajnokságra, de most az újabb részvétellel ismét megnőtt a kameruni szurkolók étvágya. Az ANK-selejtezők első két fordulójában még Volker Finke irányításával aratott két nyögvenyelős, 1-0-s győzelmet a csapat Mauritániával és Gambiával szemben, majd Hugo Broos bemutatkozásként két döntetlent játszott Dél-Afrika ellen. Mivel közben a csoportban elég sok körbeverés volt, a legfőbb vetélytársnak számító bafana bafana elég gyengén muzsikált, így egy mauritániai siker már kvalifikációt ért és az utolsó körben már tét nélküli meccsen aratta egyetlen két gólos sikerét a Broos-alakulat. Mivel a VB-selejtezőkben a „halálcsoportba” került Kamerun és két döntetlennel nem is rajtolt túl jól, így egy jól sikerült Afrika-kupában reménykedhet leginkább a csapat.

A csapat

A keret összeállítását nehezítette, hogy több kameruni játékos is jelezte, nem vesz részt az Afrika-kupán a klubjánál meglévő státuszának megerősítése, megőrzése érdekében. Közülük kettő a két legmagasabban jegyzett kapus volt, aminek azonban az is oka lehet, hogy meglepő módon sem a Nancy-val a francia élvonalban tisztességesen helytálló N’Dy Assembé, sem pedig az Ajaxnál alig húsz évesen első számú kapussá avanzsáló André Onana nem kapott szerepet már a selejtezők során sem, így feltehetően csak a kispadra kerültek volna a tornán is. Helyettük utóbbi unokatestvére, a spanyol másodosztályú klubjában idén még cserének sem nevezett Fabrice Ondoa (áb1) a válogatott hálóőre, aki egyébként a címeres mezben eddig nem okozott csalódást, privilegizálása azonban elég meghökkentő. A védelemből két PL-játékos, a 2014-es VB után a válogatottságot lemondó Joel Matip (Liverpool) és a selejtezőkön még szereplő jobbhátvéd, Alan Nyom (WBA) nem vállalta az ANK-részvételt, a sérüléséből nem teljesen felépülő Chédjou (áb2) pedig végül nem került a kiválasztottak közé. Nkoulou (áb3) mellett így Teikeu kaphat helyet a védelem tengelyében, a széleken az MLS-ből érkzező Oyongóval (ej2) és a Belgiumban légióskodó Collins Fai-jal kiegészülve. A középpálya összetételét nehéz megjósolni, hiszen több szerkezetet és számos játékost vetett már be Broos a pálya centrumában. A legnagyobb esély talán egy újabb belgiumi légiós, a válogatottba tavaly 30 évesen bemutatkozó Sébastien Siani és a nyáron Romániából Csehországba szerződő, a Slaviában amúgy védőt játszó Ngadeu Ngadjui (áj3) játékára van. A támadók közül a már a selejtezőket is kihagyó Choupo-Moting (Schalke) nem kívánt részt venni az Afrika-kupán, így az eddig is bevetett játékosok állnak Broos rendelkezésére. A Monacóból korábban különböző országokba folyamatosan kölcsönadogatott Salli (eb2) idén végleg a Nürnbergbe igazolva igyekszik stabilizálni a karrierjét, akárcsak a rosszul sikerült angliai kitérő után a Marseille-nél Clinton N’Jie vagy a kicsit érthetetlen portói mellőzöttség után a Besiktasnál magára találó Vincent Aboubakar (áj1). A csatárok között ugyanakkor ott van a francia kluboknál szépen egyre feljebb lépegető Toko Ekambi (áj2) és a Lorient üdvöskéje, Moukandjo (ej1) is. Ennek a keretnek az ázsiója jócskán elmarad a legendás elődökétől, így nehéz lenne a torna favoritjai között említeni őket.

Kapusok: Jules Goda (Ajaccio), Fabrice Ondoa (Sevilla Atléltico), Georges Bokwe (Cotonsport)
Védők: Collins Faï (Standard Liège), Ernest Mabouka (MSK Zilina), Nicolas Nkoulou (Lyon), Michael Ngadeu Ngadjui (Slavia Praha), Adolph Teikeu (Sochaux), Ambroise Oyongo (Montréal), Mohammed Djetei (Tarragona), Jonatha Ngwen (Unisport)
Középpályások: Sébastien Siani (Oostende), Franck Boya (Apejes FC), Georges Mandjeck (Metz), Arnaud Djoum (Hears FC)
Támadók: Vincent Aboubakar (Besiktas), Jacques Zoua (Kaiserslautern), Benjamin Moukandjo (Lorient), Clinton N’Jié (Marseille), Edgar Salli (Nürnberg), Christian Bassogog (Aalborg), Karl Toko Ekambi (Angers), Ndip Tambe (Spartak Trnava)

A csapat sztárja : Vincent Aboubakar

A szelídíthetetlen oroszlánok legendás támadói lassan eltűntek, az utánpótlás pedig egyelőre nem éri el ugyanazt a színvonalat. Akit a jelenlegi csapatból ki tudunk emelni, az a 24 esztendős Vincent Aboubakar, aki 18 évesen kameruni gólkirályként került a Cotonsport-ból Franciaországba. A Valenciennes-nél töltött három szezonban azonban nem nagyon bíztak benne a szakvezetők, így szerződése lejártával a Lorient-hoz került 2013-ban. A bretonoknál 16 találattal a góllövőlista második helyén végzett (Ibrahimovic mögött), miközben 8 gólpasszt is kiosztott, így klubja egyik legkeresettebb játékosa lett és végül a Porto 3 millió eurót fizetett érte. Az első portugál szezonjában mindössze ötször került a kezdőbe és 4 gólig jutott, tavaly viszont már 13 bajnoki és 3 BL-találatával a csapat házi gólkirálya volt, így némileg meglepetést jelentett, hogy a nyáron a kispadra érkező Espírito Santo egyáltalán nem tartott rá igényt, így végül a török bajnok Besiktashoz került kölcsönbe 10 millió eurós kivásárlási opcióval. Új klubjában lassan lendült játékba, de októberben és novemberben már 7 gólt szerzett és a válogatottban is kettőt, így az Afrika-kupán is elsősorban tőle várják a góllövést a kameruni szurkolók.

Becenév: hiénakutyák (djurtus)
Legjobb ANK-eredmények: -

Szövetségi kapitány: Baciro Candé (bissau-guineai)

A 49 éves mester korábban hátvédként is tagja volt hazája válogatottjának, majd edzőként először 2001 és 2009 között volt a hiénakutyák szövetségi kapitánya, mialatt egyébként csak egyszer, 2006-ban nevezett az ANK-selejtezőkre a csapat, de akkor Malival szemben az első körben kettős vereséggel kényszerült búcsúzni. Baciro Candé később a portugál harmadosztályú Oeirasnál dolgozott, majd hazájába visszatérve a Sporting Bissaunak nyolc év után nyert újra bajnoki címet 2015-ben, tavaly márciusban pedig átvette a portugál Paulo Torre helyét a válogatott kispadján, aki a VB-selejtezők első körében hazai pályán bukott el Libériával szemben. Az akkor még az ANK-selejtezőkön is csak egyetlen ponttal álló csapattal valóságos csodát tett az új mester és végül története során először kijuttatta az Afrika-kupára a tanítványait, miközben a FIFA világranglistáján a 146-ról a történelmi sikernek számító 68. helyig repítette a válogatottat, mely számára korábban a 118. hely jelentette a csúcsot még 1995-ben.

Út a tornára

Az apró nyugat-afrikai ország csak 1974-ben lett független a gyarmatosító Portugáliától, de a labdarúgás kontinentális vérkeringésében csak a kilencvenes évek közepétől vesz részt. Azóta a 37 lejátszott VB- és ANK-selejtezők közül mindössze ötöt nyertek meg a hiénakutyák és átlagban alig 0,6 pontot szereztek meccsenként. A mostani selejtezősorozat elején Zambiában ugyan szereztek egy pontot, a hazai pályán a Kongói Köztársaságtól elszenvedett 4-2-es vereség után azonban érkezett a kispadra Baciro Candé és vele táltosodott meg a gárda. Előbb Kenyát győzték le oda-vissza egyaránt 1-0-ra, majd Zambiát otthon egy kilencvenedik percben bevitt győztes találattal 3-2-re, így az utolsó fordulóban a Kongóban elszenvedett vereség már nem osztott, nem szorzott. A hiénakutyák a selejtezőcsoportjuk élén végeztek és történelmi tettet végrehajtva utazhatnak az Afrika-kupára.

A csapat

A gyarmatosítók által megkövetelt nyelvhasználat miatt a keret nagy része Portugáliában játszik, akár alsóbb osztályokban, mint ahogy a harmadosztályban alkalmazott hálóőr Jonas Mendes, a másodosztályban szereplő balhátvéd Agostinho Soares (ák) és a középpályás Nanissio (ej2) vagy az egykori Benfica nevelés, de jelenleg klub nélküli középhátvéd Rudnilson (ej3), de a lisszaboni Sportingnál nevelkedett a már Görögországban egész jól teljesítő Zezinho (eb2) is. Jelenleg a spanyol harmadosztályból érkezik a korábban Angliát, Grúziát és Lettországot is megjárt jobbhátvéd Emmanuel Mendy, míg a veterán csapatkapitány Bocundji Ca (ej1) a francia bajnokságban pallérozódott sokáig, nyár óta viszont nem talált magának egyesületet. A selejtezők során a széleken az olasz Serie B-ben inkább csak cserének számító Idrissa Camará (eb1) és Zezinho csapattársa, a 23 éves korára már öt országot is megjárt Toni Silva játszottak, középcsatárt pedig a nyáron Dél-Koreába igazoló Frédéric Mendy (áb1). Az Afrika-kupára azonban több olyan játékost is megkeresett a szövetség, akik Európában születtek, de bissau-guineai felmenőkkel rendelkeznek, így akár szerepelhetnek a hiénakutyák között, és könnyen elképzelhető, hogy közülük páran akár rögtön a kezdőcsapatba is bekerülhetnek.

Kapusok: Jonas Mendes (Salgueiros), Rui Dabo (Cova da Piedade), Papa Massé Mbaye Fall (Aguadulce)
Védők: Emmanuel Mendy (Ceahlaul), Rudinilson Silva (Lechia Gdansk), Juary Soares (Mafra), Agostinho Soares (Sporting Covilha), Mamadu Candé (Tondela), Eridson Mendes Umpeca (Freamunde)
Középpályások: Nani Soares (Felgueiras), Jose Mendes Lopes Zezinho (Levadiakos), Bocoundji Ca (Reims), Toni Silva (Levadiakos), Piqueti Djassi Brito (Braga), Idrissa Camara (Avellino), Jean Paul Mendy (Rouen), Francisco Santos Junior (Stromsgodset), Lassana Camara (Academica Viseu)
Támadók: Joao Mario Fernandes (Chaves), Abel Issa Camara (Belenenses), Amido Baldé (Marítimo), Frédéric Mendy (Jeju United)

A csapat sztárja: Frédéric Mendy

Az egykori francia válogatott Bernard Mendy unokatestvére, Frédéric is Franciaországban, Párizsban született és az Évreux nevű amatőr klubnál kezdett futballozni. 22 esztendősen aztán korábbi edzője hívására Szingapúrba költözött, ahol az Étoile FC-vel bajnokságot nyert, majd a Home United tagjaként is gólkirályi címet szerzett a ligában. Három év után visszatért Európába, ezúttal azonban már nem Franciaországba, hanem Portugáliába. Az élvonalbeli Estoril azonban előbb a másodosztályú Moreirensének adta kölcsön, majd a 2014/15-ös szezonban a szintén másodosztályú Uniao Madeirának. Utóbbi állomáshelyén 20 góllal járult hozzá a feljutáshoz, a portugál első osztályban azonban tavaly már anyaegyesülete, az Estoril színeiben szerepelt, ám csak 3 góllal zárta a bajnokságot, közben viszont 27 évesen bemutatkozhatott áprilisban a bissau-guineai válogatottban (mandjeck származású szülei Szenegálon keresztül kerültek Franciaországba születése előtt), ahol első meccsén rögtön gólt is szerzett a Zambia elleni, végül ANK-kvalifikációt érő 3-2-es győzelem során. Nyáron aztán szerződése lejártával továbbállt Portugáliából, és ismét Ázsiának vette az irányt, mégpedig a dél-koreai Ulsan Hyundainak segített fél év alatt szerzett 6 góllal a negyedik hely megszerzésében, de közben felfigyelt játékára a bronzérmes klub, a Jeju United is, mely januártól leszerződtette, így ismét önbizalommal telve vághat neki pályafutása és hazája első Afrika-kupájának.